Mindegy, mennyibe kerül a lángos, kerülhet két- vagy akár ötezer forintba is, nem fogunk lemondani róla.
Miért? Mert hozzánk tartozik. A lángos mi vagyunk. Nélküle elképzelhetetlen a strandolás, a kocsmázás utáni másnapos, gyógysörös reggel a piacon, a Balaton, a Tisza, a minden…
Ennek megfelelően hungarikumnak tartjuk, magyar találmánynak, csak a miénknek, mint a gulyást (amit az egykori Monarchia területén szinte mindenhol esznek), a palacsintát (amit szinte mindenhol esznek: lásd pl. crêpe, blini, pancake) vagy a lecsót (mely keletről érkezett hozzánk: shakshuka, menemen, dzsuvecs, de persze vannak mediterrán verziói is: a francia ratatouille, a  görög spetzofai vagy az olasz peperonata).
„Hozzátartozik a Balatonhoz, annak romantikájához. Lángosozni szeánsz, és bármikor – ebéd, vacsora után is – meg lehet enni. Sajt, tejföl, jó sok fokhagymával, rengeteg sóval – így az igazi!” – vallja Sebestyén Balázs, a Best of Balaton egyik kurátora.