Magyarország egyik legkülönlegesebb természeti képződményének felfedezése egy szerencsés véletlenhez köthető. Történt ugyanis, hogy 1902 januárjában Tóth Pál pékmester házat építtetett, ahhoz pedig kút is dukált volna, amelynek a munkálataival megbízta Németh Ferenc kőművest. Ő csákánnyal és vésővel látott hozzá a fúráshoz, ám a  kemény kőzetben végül muszáj volt robbantáshoz folyamodnia. Az egyik ilyen alkalommal mintegy 14 méteres mélységben sötéten hívogató üreg tárult fel a készülő kút délnyugati falán. Amint a Tapolcai Lapok akkoriban beszámolt róla, ezt látva néhány emberen hamar úrrá lett a kíváncsiság. Átbújtak az ehhez pont megfelelő méretű lyukon – aztán beljebb mászva megdöbbenve tapasztalták, hogy „a szűk nyílás csakhamar egy szélesebb folyosóvá lesz, mely másfél métertől négy-öt méter magasságúvá is válik.” A csodálkozásuk csak még tovább fokozódott, amikor újabb pár méterrel beljebb egy föld alatti tó háborítatlan víztükrére bukkantak a sötétben.
A természetes labirintus legnagyobb részébe kizárólag a  barlangászok merészkedhetnek be kutatás céljából, a  tavasbarlang bejáratánál 2015-ben átadott látogatóközpontban viszont fotók és 3D-s kisfilmek segítségével mi is megismerkedhetünk a karsztvidékek titokzatos világával, megtapogathatunk különféle kőzeteket, miközben a gyerekek a kúszóbarlangban teszik próbára a   bátorságukat. Összesen 7 terem, valamint egy mászófal várja itt a  kalandra vágyókat, és mivel a barlangba eleve csak a látogatóközponton keresztül juthatunk be, az egész programra annak ellenére is érdemes rászánnunk legalább másfél órát, hogy maga a csónakázás alig 15-20 percig tart.

„A Tapolcai-medencében nemcsak a felszín felett, de a föld alatt is nagyot alkotott a természet. A barlangi csónakázás felnőttet-gyereket elvarázsol” – mondta róla Starcz Ákos, az index.hu vezérigazgatója, a Best of Balaton kurátora.